Megszoktam, hogy hó láttán mindig gyermeki öröm lesz úrrá rajtam. Idei, pár napos felfedezés, hogy a tartós zúzmara is hasonló érzésben részesít. Rá is kattantam rendesen.
Miután a Gellért-hegy rövid rábeszélés után január 13-án felfedte előttem téli bájait, hajtott a kíváncsiság, hogy meglessem, miként festhetnek a Budai-hegység egyes fővárosi részei hasonló körülmények között. A mini túra időpontja és szereplői egy hete fixálásra kerültek, a változó tényezőket és az ezeknek köszönhető rendkívüli izgalmat az időjárás és milyensége függvényében a kiválasztásra kerülő hely szolgáltatták.
A Szent Orbán tértől egyre vastagabb fehérségbe burkolózó fák és sűrűsödő köd kihívás elé állított volna, ha közöny színlelésére kárhoztattam volna magam. A víztoronynál járhattunk, mikor azon kaptam magam, hogy rövid időközönként felnőtthöz képest talán indokolatlan intenzitással ujjongok egyet Anyumnak hol egy zúzmarával rajzolt drótkerítés, hol egy-egy elsuhanó, cukorsüveggel fedett épület láttán. 
A Normafánál alig fél tucat ember pattant le a buszról, a parkolóban is legfeljebb ennyi gépkocsi, ha állt. Furcsa kontrasztot alkotott a ködbe burkolt fehér táj szerdai kihaltsága az emlékeinkben és hétvégén folyamatosan áramló embertömeghez képest. Jól esett, hogy a buszon érkező ad hoc egymás mellé került csapatnyi ember gyorsan szétszéledt, és perceken belül csak mi voltunk. Ha rajtunk kívül volt is más a száz méteres környezetünkben, a nehezen áthatolható homokfúvott légtömeg jótékonyan elfedte személyét. Látni nem igen láttunk mást, jellemzőbb volt a cinkehad jelenléte, az emberivel szemben. Hallani pedig a fákról és bokrokról folyamatosan pergő zúzmara kopogásán, a harkály faragásán, a ragadozó madár vijjogásán és egymás szavain kívül nem hallottunk más emberit az alattunk tompán morajló város zaján kívül.
A fehér állandósága mellett a vidék folyamatosan változó arcát mutatta. A hidegebb völgyekben, sötétebb oldalon a fákat több centiméter vastag zúzmara borította, míg a kevésbé védett, a nappal gyakrabban találkozó lejtőket porcukor szórathoz hasonló fehér kéreg fedte.
Nem csupán mi haladtunk a Normafa irányából a János-hegy felé. Az egyik pillanatban még tejfehér köd takarta el a környező világot, majd az átláthatatlan, mégis légnemű tömeg amilyen észrevétlenül jött, olyan gyorsan kúszott tovább maga mögött hagyva a légies fátyollal letakart fagyos tájat. 
Az Erzsébet-kilátóval szemben a nap meglepett bennünket mikor rövidebb pillanatokra előbújt és megfestette a kék ég előtt aranyló havas lombkoronákat.
Nem úgy a tornyot, melynek felsőbb szintjei elvesztek az előtte összeboruló fák keretezte képben, a táguló téren csúcsát pedig köd folyta körbe. 
Bár ilyen időben a kilátó funkció kevéssé értelmezhető, a jeges szél ellenére óvatosan mindenképpen érdemes volt felmenni és körbenézni. A fagy több helyen legalább tíz centiméter vastag, átlósan futó zúzmara bundát ragasztott a szerelemlakatokra, a szél tépte nemzeti lobogót amorf masniba merevítette. Furcsa fricskaként hatott a zúzmara által szabadon hagyott papucsos matrica látványa olyan időjárási körülmények között, mikor a fotózás kedvéért fél percre levetett irhakesztyű hiányában ujjaim pillanatok alatt vörös fagyos karmokká gémberedtek.
A kilátót elhagyva utunk a Szépjuhászné felé vezetett. Az erdő ehelyütt megint meglepetéssel szolgált, hiszen itt a fehér mínuszok ellenére a lombok fehérbe pólyázott felsőbb ágai napfényben fürödtek. A széllökések hátán átvonuló zúzmarafelhők miatt az ég láthatóan hezitált a kéknek vagy a szürkének hódoljon-e be inkább. Sokáig egyiket sem tartotta. 
Bármennyire is lenyűgözött a színes papírlapra fehér festékkel húzott vonalakból kirajzolódó mesebeli tájhoz hasonlatos kép, az embert próbáló hideg és az egyre fényszegényebb napszak kevéssé bírt maradásra. 
A Szépjuhásznéhoz leereszkedve a napfénynek immár nyoma sem volt, megkérőjelezhetetlenül ránk borult a szürkület.
A Hárs-hegyen átvágva, a Nagy-Hárs-hegy vöröslő földje és jeges tüskékkel teliszórt tölgyfalevelei még a napfény érintését hordozták magukban, azonban meleg színeiket hátrahagyva a Kis-Hárs-hegy lábánál immár egyértelmű volt a sötétség közeli jelenléte.
A sötétségé, amely hatására a napfényt elűző szürkület a legkedvesebb borostyánerdő után jobbra fordulva Hűvösvölgyben immár estébe kanyarodott.
A séta során bennünket körülvevő látvány, amibe a természet szépsége mellett a másik kipirosodott képe is kitörölhetetlenül hozzá tartozott, és egymás vitathatatlanul sziporkázó társasága adta élmény hatására már tervezzük a legközelebbi kiruccanásunkat. Azt a mini túrát, amelynek dátuma már a Budai-hegységben fixálásra került, és amelyben a változó tényezőket és az ezeknek köszönhető rendkívüli izgalmat az időjárás és milyensége függvényében a közel jövőben kiválasztásra kerülő hely szolgáltatja majd. Alig várom!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Zúzmarás napokat kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice snowy day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
