Van egy kis kávézó Budapesten, ahol már a kezdetektől fogva vallják: egy csésze kávé mind felett.

A közelmúltban többször felmerült bennünk, hogy végre jó lenne bejárni a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet. A Kulturális Örökség Napjai alkalmából végre szervezett túra keretében bebocsátást nyerhettünk a Nemzeti Pantheonba.

Akik a blogot követik, azoknak biztosan nem titok, hogy aktív látogatója voltam, vagyok, leszek a Kulturális Örökség Napjainak. Ennek keretein belül volt alkalmam ellátogatni a Gutenberg-otthonba is, ebbe a több, mint száz éves épületben, melynek lakói, azt hiszem minden társasház lakói előtt példával járhatnának elől. Következzen egy kis képes beszámoló, kiegészítve az épület elgondolkodtató, viszontagságos, ugyanakkor nagyon szép történetével.

For English scroll down

Ahogy korábban említettem, abszolúte a piacozás híve vagyok. Több energiát és utánajárást igényel, de megéri. Nagyobb a választék, a verseny és az egészséges alapanyagok aránya a bolti bevásárláshoz képest. Elsőként megpróbáltam, szerintem a legismertebb budapesti vásárcsarnokhoz, a Fővám téri Nagycsarnokhoz kedvet csinálni ITT. Most pedig a Rákóczi téri vásárcsarnokba tértem be isteni epret és lajosmizsei sajtot vásárolni.

As I mentioned I am fan of visiting and shopping on market. You need a bit more energy, but it is worth it. Selection is wider and healthy ingredients can be reached easier and in higher portion than in shops. To get you in the mood of shopping on market, first I visited the Central Market of Budapest on Fővám tér in THIS post. Now I am writing about my second visit, when I have visited the Market on Rákóczi tér (Rákóczi square)  to buy cheese, made in Lajosmizse and fresh and sweet strawberry.