Teslával való találkozásunk nem éppen a legszerencsésebb időpontra esett, ha azt nézzük, első látogatásunk alkalmával szinte kongott az ürességtől.

Mindannyiunk kedvenc feketéje nemrégiben kicsit más bőrébe bújt eljátszadozva a gondolattal, hogy milyen is lenne egy kis stílusváltás.

Divat és dizájn, kortárs művészek kollaborációja és párbeszéde a MONO-ban. Izgalmasan hangzik, de még inkább érdekfeszítő, ha hozzátesszük, hogy bizony finn és magyar párbeszédről szól a fáma, két olyan nemzet dialógusáról, amely népek nyelvát az avatatlan fül hangzásra bizony összekever, egymáshoz hasonlatossá tesz. Vajon miként, milyen eszközökkel nyúlnak e népek alkotói a divathoz és a kortárs képzőművészethez?

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert véget ért a Kiscelli Múzeum és a Karcsi Papírboltja közös kiállítása az előbb említett múzeumban, nevet, mert a kiállítás búcsúztatójára (finisszázs) még éppen becsusszantunk. 

Teljesen váratlan dolog miatt döntöttem úgy, hogy elmegyek a Budapest Design Hét keretében megrendezésre kerülő WAMP-ra. Bár múlt héten teljesen bepörögtem a Budapest Design Hétre, a vasárnapot a pihenésre tartogatam egészen addig, míg az egy héttel korábban az Iparművészeti Múzeumban vásárolt Urban Sidewalker Budapestről készített monokróm képeslapjai miatt bekövetett közösségi oldalon meg nem láttam, a hatalmas budapesti rajzukat és azt is, hogy ő(k) is ott lesz(nek) a WAMP-on. Tudtam, ott lecsaphatok a műre.