Havas csokis kekszhegyek, fűszeres mézeskalács halmok, diszkréten csillanó habpuszik, lágy narancslekvár, pattogatott kukoricával bélelt sós karamella, túlzások nélkül is tökéletes forralt bor és sok más finomság, franciás hangulat az, ami a Café Flore Matin et Soir-ban vár vagy, ahogy a törzsvendégek és Flóra, a tulajdonosnő becézgetik, a kicsi Flore-ban.
Nos, ez az a ház, ami nekem extrém sárga. Bár a színhez némi köze van csupán, megjegyzem lépcsőházi rész és az udvar jó állapotban vannak, míg az utcáról a kapuig vezető előtér siralmas és a homlokzatról is hasonlóak mondhatóak el. Ez utóbbiról nemcsak a kopott felület okán - bár ezt a fajta állapotot kifejezetten romantikusnak találom - hanem elsősorban és főleg a homlokzat alsó harmadát beborító mértéktelen mennyiségű cégér és reklámtábla miatt. Na ez az, amit elvetemült igazságosztó és jogalkotó énem rendeletben tiltana meg.
A Marie Claire Fashion Days szombati napjának legaranyosabb, és ennek okán a közönség jól hallható ámulatát kivívó pillanatait mindenképpen a francia divatiskolák végzős hallgatóinak bemutatói szolgáltatták.
Az épület tervezőjének személyét mondhatni homály fedi. Legalábbis akkor, ha arra gondolok, hányfélét olvastam e témában, hiszen a net feneketlen bugyraiban legalább három 'jelölt' is van.
Hétvégi töltekező. A Kis-Hárs-hegyen jártunk, hogy felmásszunk a Makovecz Imre kilátóba. Ezer éve jártam itt utoljára, akkor, mikor még nem viselte Makovecz Imre nevét és mikor még kevésbé tűntek fel a magaslatok. (For English read more.)