Ahogyan tehát a Lagosról szóló írásunkban olvashattátok, Lagosban egy helyen ettünk, mégpedig a Don Sebastiao étteremben. 

Éééés még mindig Portugália, mert még annyi mindent nem meséltem el, és mert bizonyára nagyon érdekel mindenkit. Akit nem, az ne is olvasson tovább ;). Silves városához relatíve közel fekszik Lagos városa: megannyi étterem, az óceánból a város szívébe hosszan benyúló csatorna, csodálatos strand, virágzó utcaművészet. 

Páratlan hely, végtelennek tűnő távlatokkal, szédítő mélységgel és soha véget nem érő szürkülettel. Nem elsőként, de először látogattuk meg Európa legdélnyugatibb pontját, a Szent Vince-fokot Portugáliában. 

A Fóia-hegy Portugália Algarve régiójának legmagasabb pontja a maga 902 méterével. A csúcsra kanyargós hegyi autóút vezet fel, ahonnan annyira gyönyörű kilátásban van méterről-méterre részünk, hogy legszívesebben percenként kiugrottunk volna az autóból nézelődni. Persze ebben az esetben soha az életben nem jutottunk volna fel a hegycsúcsra, így a mellettünk elsuhanó táj folyamatosan változó képe maradt osztályrészünk. Az utat beárnyékoló, hatalmasra nőtt eukaliptusz fák, paratölgyek illata fantasztikus. Ha érezni szeretnéd a táj illatát, mindenképpen letekert ablakkal utazz és lélegezz jó mélyeket. 

Caldas de Monchique kellemes természeti adottságokkal rendelkező völgy-város a Monchique hegységben. Első pillantásra ámulatba ejtett, belépve viszont úgy éreztem, van még benne potenciál, amit nem használtak ki.