Egykor magyar riviérának vagy az Adria Nizzájának is nevezett Abbázián (horvátul Opatija, olaszul Abbazia) 2006-ban utaztam át először-másodszor és már akkor magával ragadott a múlt század eleji, olykor romos, de mindenképpen emberi léptékű épületek bája. Az első igazi látogatásom egészen a múlt hétig váratott magára, és bár kivételesen nem kattintgatni jöttem, hanem inkább heverni, mégis számos képi emlékkel tértem haza.

Ha eddig még nem adtunk bele anyait-apait a nyárba, abban az esetben bizony már csupán egy hónapunk maradt,. Jó hír, hogy ez utóbbi viszont harmincegy napos.

Hétvégi töltekező. (For English read more.)

Valószínűsítem, hogy nem teszek nagy műveltségről tanúbizonyságot, ha azzal kezdem ezt a bejegyzést (is), hogy bizony ez volt az első Modigliani kiállítás, amit megtekintettem. Ugyanakkor az is lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt, még az is előfordulhat, hogy mi mind, akik ebben az egy és azonos cipőben járunk, valójában műveltek vagyunk, csak éppen eddig kimaradt az életünkből egy szinte teljes egészében Modigliani-nak szentelt kiállítás megtekintése.