Legelső látogatásom nyarán Párizsban feljutottunk gyaloglás plusz lift kombinációjával a torony tetejére. Januárban viszont csupán a második emeletre, oda is csak lifttel. Köszönhetően a közelgő alkonyatnak és a a felhőkkel tarkított égboltnak, nem utolsósorban perdig Párizsnak, elragadó panorámában volt részünk.

In January sometimes the top of the Eiffel Tower cannot be visited due to weather conditions. Nevertheless we had impressive view of the city from the second floor as well, thanks for the colourful cloudy sky and Paris.

Rövid és szubjektív étkezési kalauz következik. Hol együnk (és hol ne) Bordeaux-ban?

Two months ago we visited Bordeaux and of course, we tried some restaurants and places. Let's see where to eat, if you're there.  

Párizsban egy nap semmire sem elég, gondolhatnánk meggondolatlanul. Legfeljebb arra, hogy átrohanjunk rajta. Pláne, ha januárt mutat az a fránya falinaptár. Instant útiterv következik 12 órás világvárosnézéshez.

One day is good for nothing in Paris. Especially in January. Well, I don't agree. We spent lovely chilly twelve hours in the French capital. 

Bordeaux-ban (korábbi bejegyzés ITT) sétálva szinte egy pillanatra sem tudtam levenni a szememet a fölém magasodó házak különleges homlokzatáról. A város aranykora a XVIII. századra esett, amikor is Franciaország legnagyobb kikötőjének számított és virágzó kereskedelmet bonyolított le különösen Afrikával és a Karib-térséggel. Tourny és Boucher királyi intendánsok tevékenységének tudható be a Bordeaux-ot körbevevő védfalak lebontatása, és az Allées de Tourny-hoz hasonló, fákkal övezett széles sugárutak és utcák építtettése. A széles utakon túl a városképhez ugyanúgy hozzátartoznak a hatalmas neoklasszikus terek és az épületek homlokzatát díszítők maszkok (Mascaron de Bordeaux). Ez utóbbihoz foghatót nemigen láttam még Bordeaux-i látogatásomat megelőzően, itt ugyanis szinte valamennyi épület ablakának, kapujának zárókövén, sőt, a szökőkutakon is egy-egy kőarc díszeleg. Ezt a bejegyzést az építészeten belül ezeknek az olykor groteszk maszkoknak és a szemet gyönyörködtető változatosságban elénk táruló kapuknak szentelem.

Miért éppen Bodeaux? Egyértelműen nem azért, mert egyetlen magyar nyelvű útikönyvet sem leltem a témában, és azért sem, mert az angol nyelvű útikönyv cirka nyolc oldalt szentel ennek a nem éppen apró városnak. De hát akkor miért is? Erre a kérdésre próbálok válaszolni, egyértelműen nem kimerítően, pláne nem taxatíve felsorolásban (szeretjük ezt a kifejezést), inkább amolyan első benyomásszerűen.