Ha erős lennék a lényeg megragadásában, talán úgy fogalmaznék, hogy a testpezsdítő kávén túl az olykor meghökkentően bájos berendezési elemek, a lengyel pörkölők előnyben részesítése és a barátságosan beszédes baristák hármasa az, ami eszembe jut a Varsóban és Gdanskban tett kirándulásunk koffeinnel átitatott részéről. 

Lelki szemeim előtt már látom is, ahogy az elcsenésre kárhoztatott süti stílszerűen egy kicsit kopott, lágy színekbe öltöztetett bádogdobozban lapul. 

Karamellás borított körtetorta a körteszezon méltó megülésére. 

Mikor is lenne aktuálisabb egy, többek között az indián nyár apropóján megrendezett kedves kis piacról írnom, ha nem az elegánsan késve érkezett októberi indián nyár derekán (remegő ujjakkal klimprírozom ide - végén?) és pont a következő, csípősre hangolt közösségi piacot megelőzően.

Gimi - nem, nem írom le, mikor volt - óta először visszatértem Jákra. Csupán a korábbi látogatás tényére emlékeztem, mégis lelkiismeretfurdalás nélkül, szinte szűz tekintettel érkeztem. Elég annyi hozzá, hogy a szellemi épülésünket is szolgáló osztálykirándulás során nyilván ennél a frenetikus középkori templomnál sokkal érdekesebb és magasztosabb dolgok kötöttek le. Akkoriban egy szappantartóval fényképezgettem, tudjuk be ennek, hogy elmémet annyira érintette meg az épített környezet eme csodás szeglete, hogy még a templommal szemben álló, barokk stílusúvá alakított Szent Jakab kápolna létezéséről sem tudtam, ha úgy tetszik egészen 2017-ig. Fókusz.