Szerénytelenül állíthatom, hogy sajnos elég jó vagyok a dolgok utolsó pillanatra hagyásában. Annak érdekében, hogy véletlenül se jöjjek ki a gyakorlatból, a betervezett, de felelőtlenül elegánsan csak vasárnap éjjelre ütemezett adventi kalendárium készítést is szinte (azaz kivételesen csak majdnem!) az utolsó pillanatra hagytam.

Sokat kóválygok mostanában, kutatva megfelelő karácsony apróságok után. Múlt szombaton éppen az egyik ún. pop-up store felé tartottam, mikor elsuhantam a Ráday utcában megbúvó Babaház-Dollhouse kivilágított kirakata előtt. Nem hittem a szememnek: meleg fénypontokkal tarkított, ezernyi felfedeznivalót rejtő kirakat láttán, amit először - suhanásom közepette - csak szemem sarkából láttam, majd nem szégyen, visszaléptem és elmosolyodtam magam. Akármennyire is tartani szerettem volna a magamnak meghatározott időbeosztást, a bolt mágnesként vonzott, így beléptem.

Közeleg a december elseje, így miután biztosan készítek kalendáriumot, gondoltam, miért ne kattintgassak párat? (For English scroll down.)

For English scroll down

Rendkívül sok előnye van a Budapesten történő bóklászásnak. Az egyik az, hogy céltalanul ballagva olyan helyekre bukkanhatunk, amelyek mellett túlzott céltudatosságunktól fűtve elmentünk volna. Így történt, hogy tündéri szövőműhelyre akadtunk a Dob utcában. 

I like walking along the streets of Budapest without any purpose. Especially because I became more sensitive for details what I would miss, if I walk with purpose. Last time when I had no purpose, just waiting and walking along Dob street (Dob utca), I found a charming little weaving company in Dob street (Dob utca).