Köztudomású, hogy a pite nem desszert, hanem fogás. A torta sem édesség. Fogás.
A macaronra mondjuk nehéz ráfogni, így az a távkörnyezetem egyöntetűnek tűnő véleményére is tekintettel sajnos marad a desszert kategóriában, hiába indult el az egyik kedvenc macaronos helyemen a házhozszállítás. A házunkba ők húsvétig nem szállítanak. Nekem legalábbis nem.
Mert itt kérem szigorú édességböjt van. Is. Az édesség és a másik 'A' betűs önmegtartóztatás kizárólag a böjt idejére eső születésnapok mint jeles alkalmak esetében szakítható meg. Az előbbi, kiskapun keresztül még önkéntes házikaranténban is, de csak és kizárólag akkor, ha az valamelyik fő- vagy alétkezés részeként manifesztálódik: természetesen fogásként. Az utóbbi pedig a ránk nehezedő szellemi nyomás enyhítéseként szintén önkéntes #maradjotthon létállapotban elegánsan kezelhető fogásként egy pohárka erejéig, mikor a telefonon keresztül áramló információcunami elől menekülve vágyódva gondolunk azokra a barcelonai napokra, melyekben egy hónapja részünk volt, mikor telefonunkat leginkább az online térkép böngészésére használtuk. Ilyenkor persze, mikor fogásban van részünk, illik azok a szenvedéseit is enyhíteni, kiknek nem volt része azokban a bizonyos nappokban. Például a jószomszédét.Mert ugye vele immár négy napja felváltva főzünk egymásra. Egyik nap itt áll a káosz a konyhában, a másik nap - gondolom, mert ugye látni nem látom - fent gyűlik ebédkészítés miatt a mosogatnivaló. Ez tehát azt is jelenti, hogy tegnap itt edényhegy állt délben. Meg kellett volna ezzel elégednem, de még többet akartam. A káosz is ragadós, nem csupán az édesség. Ha belekóstolsz, könnyen úgy maradsz, ott a közepén. Én pedig maradtam még egy kicsit.Előkaptam az egy hete begyúrt és a mélyhűtést - korábbi tapasztalataim szerint - igen jól toleráló tésztát, belekanalaztam a tölteléket, puff bevágtam a sütőbe, elvégeztem az ilyenkor szokásos köröket és reggelre szánt fogásként ott tündökölt a konyhapulton ez a randa kis pite. Este persze nem tűnt fel milyen kis esetlen, az illatával sikeresen tompította az érzékeket.
Reggelre nyilvánvaló volt, mit kompenzált. Olyannyira csúnyácska volt a szentem, hogy még kamera elé sem kívánkozott. Az érzés kölcsönös volt, a kamera is óckodott tőle. Beszállva a buliba, elég volt egy gyors pillantás a keresőbe, hogy rájöjjek, én sem akarom, hogy úgy pőrén, nagy sötét foltként riogassa a népet. Felmérve a terepet, közös vizuális kínjaink enyhítése érdekében sütöttem még egy semmit sem takaró levéldíszt is a közepére. Hátha jól áll neki. Szerintem igen.
A látvány tehát ne tartson vissza senkit, a pite finom. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a pitéből immár csak egy szelet van, ami nem más mint egy fél fogás. A többi pedig rendeltetésszerűen került hasznosításra. A recept pedig az alábbi:
Hozzávalók:
a tésztához:
150 gramm búza finomliszt + 1 marék búza finomliszt a tészta nyújtásához
100 gramm nem sózott, márkázott vaj
1-2 evőkanál víz
a töltetékhez:
250 gramm zsírszegény tehéntúró
200 ml 30 %-os habtejszín
2 evőkanál kristálycukor
1 egész tojás
170 gramm körtelekvár (legjobb a házi)
50 gramm hámozott, 2-3 cm-es darabokra vágott körte (vagy körtebefőtt)
50 gramm darált mák
A tésztához a szobahőmérsékleten megpuhult vajat darabokban belemorzsoljuk a lisztbe, majd összegyúrjuk. Állagtól függően adagolunk hozzá 1-2 evőkanál vizet, hogy a morzsalékos anyag kezeink közt cipóvá állhasson össze. Az összegyúrt tésztából lecsípünk egy diónyit a levéldíszekhez, a többit lisztezett deszkán sodrófával kinyújtjuk, majd 20 cm átmérőjű tűzálló tálba fektetjük úgy, hogy a tészta a tál peremén 3 mm-re körös-körül túllógjon.
A töltelékhez a túrót, a habtejszínt, a tojást és a cukrot botmixerrel összekeverjük akként, hogy homogén anyagot kapjunk. A masszát a tésztára adagoljuk.
A körtelekvárt 1 evőkanálnyi kivételével lábosban tűzhelyen felmelegítjük, de nem forraljuk. Cél, hogy folyósabbá váljon. A tűzhelyről levéve összekeverjük a mákkal és a körtével, majd óvatosan elosztjuk és elkenjük a túrón úgy, hogy a túró és a mákos keverék ne keveredjen össze. A tál peremén túllógó tésztát körben a töltelékre hajtjuk.
A félretett tésztadarabot lisztezett deszkán kinyújtjuk és hegyes késsel levélformájú díszeket vágunk belőle. Az így kivágott tésztadarabokat a kés hegyével csíkozzuk annak érdekében, hogy még nyilvánvalóbbá tegyük, ezek levelek. A pite közepét megkínáljuk a félretett, 1 evőkanálnyi körtelelvárral, majd óvatosan ráültetjük a tészteleveleket.
A pitét 200 Celsius-fokra előmelegített sütőbe tesszük és úgy 1 órán keresztül sütjük. Húsz-harminc perc után rápillantunk, ha a tészta kezd pirulni, a tűzforró tálat óvatosan letakarjuk alufóliával a sütés hátralevő részére. A megsült pitét a sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni. Jó étvágyat kívánok. Éljen az otthonlét és a pofon egyszerű receptek!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!