A Nyugati tér felé rohantam, hogy el ne mulasszam a családi randimat, mikor galád módon beszippantott a Szent István körút 22. tágasra tárt kapuja.
Bent csend honolt, látszólag semmi sem utalt arra, hogy ez az épület is része lenne kedvence hétvégi őrületemnek. 
"Az 1894-ben épült lakóházra a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság adta a megbízást. 1895-ben az Országos Központi Községi Nyomda Rt. alakította ki magának a pincehelyiséget. Ugyanebben az évben a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság felhúzógépet építtetett be a bécsi A. Freissler mérnökkel. 1908-ban Tamás József építőmester átalakította az eső emeletet. Weisz Mór és neje 1915-ben üzletportált alakíttatott ki. Weisz Mariska virág és fenyőfa üzletének portálját 1926-ban a Kellermann és Köpfler portál- és üzletberendező vállalat készítette. 1927-ben Steinitz Gábor üzletportálja készült el, 1928-ban pedig a Közlekedési Nyomda alakította át a pincét. A Nova Közlekedési és Ipar Rt. az 1930-as évek elején ide helyezte székhelyét, így 1938-ra szinte minden szinten végeztek átalakításokat. 1957-ben Körösi Gábor cipészmester műhelye nyílt meg, 1980-ban pedig Andrási Láslóné kötöttáru üzlete. Az óvóhely feletti pincefödémet és a légoltalmi födémet az 1980-as években készítette dr. Székely Hugó és Breuer Imre. A főlépcső és a negyedik emeleti pilléres folyosó sérüléseinek helyreállítását a Magyar Általános Hitelbank végeztette Wolf Elekkel. 1995-ben a City Panzió Ring bontást és átalakítást végzett a földszinttől a második emeletig. A hatszintes saroképület egy zárt udvarral rendelkezik. A körúti, délnyugati homlokzat héttengelyes, a Visegrádi utcára néző, délkeleti pedig tizenhat tengelyes. A sarokrész és a körúti homlokzat szélső tengelye rizalittal van kiemelve. Az egyszintes lábazat felett rusztikusan sávozott a felület. Az oldalhomlokzaton láthatóak a pinceszint vízszintes záródású ablakai. A többi nyílás nagyméretű, félköríves, az oldalhomlokzaton is félkörívesek a földszinti ablakok. A főbejárat a körúti homlokzat középső tengelyében nyílik, a kaput két sávozott oszlop kereteli, félköríves a záródása, az építmény fogazatos párkányú, félköríves nyitott aediculás, amin puttófigurák ülnek. A sarkon harangformájú kupola helyezkedik el, aminek két oldalán körablakok nyílnak. Az előtér pilaszteres tagolású, délkeleti oldalán félköríves üveggel áttört, innen nyílik a lépcsőház. A belső udvar rövidebb oldalán lépcső vezet fel a földszintre, itt félköríves nyílásokkal áttört a homlokzat. A pinceszint és a hosszabb oldalak nyílásai egyenes záródásúak és függőfolyosó fut rajtuk. A homlokzatok sávozottak, a rövidebb oldal harmadik emeletén hermás pilaszterek díszítik a felületet. A lépcsőház lefedése is keresztboltozatos." (Forrás Budapest100 itt, kutatás: Bede-Fazekas Janka)
A fenti összefoglaló azontúl, hogy megrajzolja a házat, finoman szemezget az egykoron az épület falai közt működő vállalkozások listájából. Az épületet nem csupán megépíttette, majd sorsára hagyta a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, ennél nemesebb célt szánt neki, mikor itt működtette központi irodáját is. Erre utal, hogy ez - a még mindig Budapest V. kerületéhez tartozó Lipót körút 22. szám - volt "a társulat saját épülete", ami már a megépülést követő évtől, azaz 1895-től kezdve a társaság közgyűléseinek színhelyéül szolgált. A mai füleknek különösen csenghet, de a közgyűlésen nem csupán a részvények, hanem a cég "élvezeti jegyei" is szavazati jogot biztosítanak. Elnöke az 1903-1904-es években már a Szent István körút 18. szám kapcsán említett haraszti Jellinek Henrik volt, kinek személyénél akkor hosszabban időztem, köszönhetően a halálát követő bulvármizériának. Annak okán, hogy a központi irodája itt működott, a méltóságos közjegyző urak nem voltak restek házhoz jönni és itt felvenni a közjegyzői okiratokat, melyek közül nem egy jegyzi a Lipót körút 22. alatti címet. Érdekesség, hogy ezen iratok többsége még kézzel írt, hihetetlenül cirkalmas, mai szemmel nehezebben olvasható betűkkel került kiállításra (egy három oldalas csoda átrágása nem két perc) és túlnyomó részben a Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt részvényeinek megsemmisítését rögzítik.
Ugyanakkor nem csupán az építtető, de más vállalkozások is itt remélték boldogulásukat, minek érdekében szerénytelen hirdetésekkel csábították a jónépet.
STRASSER, a "Sturm-pinczében" például ekként fogalmazott: " A föntemlitett pincze-vendéglőhelyiséget folyó hó 15-én megnyitottam. Kitűnő magyar boraim méltóságos gróf Zichy Jenő vaáli uradalmából valók, kitűnő Ízlésű magyar konyháról ugy színház előtt, mint azután gondoskodva van. Minél számosabb látogatásért esedezik kiváló tisztelettel Strasser J. Esténkint Hegedűs Gyula kedvelt zenekarával hangversenyez. Chambre Partikuliers reggel 3-ig nyitva." (Forrás itt, MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)1904-10-08 / 279. szám)
A házban lakó adófizetők nyilván repesve vették tudomásul, mikor az "V/B. kerületi m.kir. adófelügyelőség" közölte, "hogy hivatalos helyiséget október 19.-én V. kor. Lipót-körüt 22. számú ház III. emeletére helyezi át." (Forrás itt, Napi Hírek, 1934. október/11934-10-15)
A korábban már említett Weisz Mariska pedig nagyon ott volt a szeren, ha hirdetésről volt szó. Minden alkalomra megtalálta a megfelelő szavakat, amivel a kedves vásárlóközönséget magához vonzotta:
"Szent István heti minden kiadása megtérül, ha függöny, terítő és egyéb kézimunka szükségletét WEISZ MARISKA Budapest, V, Lipót körút 22. szám IV., Kristóf-tér 6. kézimunka üzletében vásárolja. Függöny darabonként már 5 P-től." (Forrás itt, Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)1929-08-18 / 187. szám)
"Az árumintavásár tartama alatt fél áron árusítok 1600 függönyt a készlet fogytáig P 6-tól a legszebb kivitelig, Weisz Mariska Budapest, V., Lipót-körut 22."(Forrás itt, Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)1931-08-15 / 184. szám)
"Szent István hetében függönyök, kézimunkák, párnák, anyagáruk legolcsóbban WEISZ MARISKA kézimunkaüzletében Budapest, V, Lipót-körut 22. és IV., Kossuth Lajos-ucca 7." (Forrás itt, Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám) 1931-05-07 / 102. szám)
Nem kellett a portékájáról szóló szép szavakért a szomszédba mennie az itt működő könyvkereskedőnek sem, arról nem is beszélve, hogy valóban remekbe szabott kis könyv lehetett a következő szösszenet:
"Egy kitűnő könyv, mely mindazt tartalmazza, amit fiatal leányoknak tudniok kell a házasság előtt. A könyv postán bérmentve 5 P 90 fill. utánvéttel lesz küldve. Megrendelhető: Steinitz Gábor könyvkereskedőnél, Budapest, V., Lipót-körut 22." (Forrás itt, Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)1931-02-24 / 44. szám)
Hasonlóan jó véleménnyel volt saját portékájáról a Kalmár és Engel vállalkozás is: "Kalmár és Engel Motor és gépgyár Városi raktár és iroda Budapest, V., Lipót-körut 22., Gyár VI. Üteg-utca 19. Világhírű! Eredeti! Benz Szívógázmotor telep. A jelenkor legolcsóbb üzeme "Benz“ nyersolajmotor. Diesel Rendszer. Elismert legjobb gyártmány. Ajánlja benzin-lokomobilos cséplőkészleteit, melyek bámulatos egyszerű szerkezetűek. Teljes jótállás. kedvező fizetési fettételek. Költségvetés és árjegyzék ingyen és bérmentve." (Forrás itt, Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)1911-01-01 / 1. szám)
Az országos viták középpontjában álló Nova Közlekedési és Ipari Részvénytársaság székhelye is itt volt.
"Gál Jenő: A másra szimplicitásában úgy áll ez a kérdés, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak elfogadása vagy el nem fogadása kérdésében igen fontos szempont az. hogy a felügyeleti jog gyakorlása mit jelent. Ha a mélyen t. belügyminiszter úr azt a javaslatot, amelyett itt inaugurál, majd ha törvény lesz belőle, úgy fogja maa-yarázni és úgy él vele, mint ahogyan élt a jelenleg érvényben levő törvénnyel a mostani szolgálatkész autónnmikus többség rendelkezésére, akkor rmm kérek az ilyen felügyeletből. Ez a rikító nélda is azt mutatia, hogy hiába van kodifikálva a felügyeleti jog, s hiába adja ki a miniszterelnök a maga rendeletét, hogy a kormány által való jóváhagyás megtörténtéig nem szabad a fővárost érintő vagyonnal rendelkezni, ha ennek végrehajtási szankciója nincs. Miért hever öt esztendő óta ez a megegyezés, ez a szerződés a belügyminisztériumban'? Hiszen még az is megtörtént, ami jellemző erre a közigazgatási rendszerre, hogy nem is a belügyminiszter úrhoz terjesztették fel, hanem először felterjesztették a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, és csak amikor a kereskedelemügyi miniszter úr azt mondotta, hogy: a főváros vagyonát érintő e kérdésben nem én határozok, mert én c«ak a közlekedés kommerciális és vasútpolitikai ügyeivel foglalkozom, a vagyoni kérdések azonban oda tartoznak a belügyminisztériumhoz, — csak akkor küldték át a belügy minisztériumba. Azóta nincs elintézés, nem is lehet. Utasíttassa a mélyen t. belügyminiszter úr a fővárost arra, hogy indítson pert a független bíróság előtt e vagyonok visszaszerzésére. Nekem nincs erre hatalmam. A miniszter úrnak azonban csak egy szavába, egy intézkedésébe kerül, s független bíróság elé kerül ez az egész kérdés. Nem lehet és nem szabad megengendi, hogy a mai állapot fennmaradjon. Mert méltóztatik tudni, hogyan állunk ima a Beszkárt vagyonnal? Nagyon szeretném, ha e tekintetben is méltóztatnék nyilatkozni. A Budapesti Székesfővárosi Közlekedésügyi Rt., a Beszkárt, minden ellenérték nélkül kapta meg ezt a vasutat, a nélkül, hogy fizetett volna érte a város. Az ölébe hullott, csak tűrte és megengedte a Nova. alakulását. Ez benne az immorális: szemethúnyni az előtt, hogy mások óriási vagyonhoz jussanak, amely a főváros polgárságáé és lakosságáé. Állítom, hogy ennek a vagyonnak visszaszerzése s a főváros közönségére való átruházása a Nova. megsemmisülésével együtt, jelenti Budapest közlekedésének egészségessé tételét. Összehasonlításképpen arra szoktak hivatkozni, hogy például Bécsben drágább a közlekedés. Nézzék meg, hogy lekoldusodott város annak idején mit fizetett a megváltásért, emlékezzenek vissza, milyen súlyos milliókat adott a vasútiáért. Itt ellenben egy szerződést kötöttek, amellyel eldicsekedtek, hogy: nem fizetünk érte, idehullott ölünkbe ez a nagy vagyon még 1948 előtt. Valójában azonban drágán fizettük meg azt, mert megengedtük, hogy magáncélokra, magángazdagodásra, magánintézkedésre, részvénytársasági keretbe bujtatva, elvigyenek olyan vagyonokat, amelyek idetartoznak. Csak jellemzésül mondom t. Képviselőház, - méltóztassék erre az egy szempontra figyelni - hogy például a Beszkárt székházát, a Lipót körút 22. szám alatti házat, ahonnan igazgatták a vasutat, ahová befutott minden intézkedés, elvitte a Nova. Kérdezem: hogyan került hozzá, hogyan lehetett oda átengedni egy ilyen épületet, egy ilyen vagyonkomplexumot? Azután hogyan lehetett átengedni a Nová-nak mindazt, ami tartalékokban mutatkozott, olyan magyarázattal, hogy az a szerződés, amely 1948-ban lett volna likvidálandó, Jellinekék szerződése a fővárossal, amely szerződésre fittytyet sem hánytak, s amelyet a közgyűlés elé még azóta sem hoztak? Megengedem, hogy a főváros közgyűlést pótló tanácsa az átmeneti időkben intézkedhetett olyképpen, hogy előkészíthette ezt a kérdést, de a főváros közigazgatásának ujjáalkotása, az autonóm testületek töryényszerinti megalkotása óta, az alkotmányos éra, a közigazgatási bizottság élettartama alatt hogyan lehet az, hogy ez a kérdés a polgármester és a tanács útján sohasem került oda a főváros közgyűlése elé? Hogyan tűrheti ezt a belügyminiszter úr? Amikor a belügyminiszter úr a leiratában azt mondotta, hogy: «nem hagyom jóvá ennek a parcellának átírását, mert ingatlanról van szó, tessék előbb a közgyűlést megkérdezni», és a közgyűlés izzó hangulata akkor nem adta volna meg ennek a jóváhagyását, egyszerűen megfutamodtak és levették a kérdést a napirendről, s azóta ennek a parcellának ügye nem került oda." (Az elütések az eredeti szövegben olvashatók. Forrás itt, Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.)
És, hogy milyen szakmát űztek, akiknek ebben a neves komplexumban volt a lakóhelye? A "Budapesti Czim- és Lakjegyzék" szerint élt itt többek között hivatalnok, szerkesztő, igazgató, tanár, ügynök, vegyeskereskedő, szerkesztő, könyvelő, mérnök, irodaszolga (ez különösen különös foglalkozás lehetett), kapus, gabonaügynök, könyvvezető, máv felügyelő, vasúti hivatalnok, gondnok, parketgyáros, ügyvéd, aki egyidejűleg országgyűlési képviselő is volt, polgári iskolai tanár, bankhivatalnok, gyáros, dohány-tőzsdés, de itt élt az 1889-ben megalapított, és a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) leányvállalatát képező budapesti helyi érdekű vasút (akkor BHÉV, ma a HÉV) főnöke is. (Forrás itt, Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1896-1899.)
Élt itt egykoron a fronton harcoló hazafi is, aki bajtársaival egyetemben bajtársi összejöveteleket szervezett: "Bajtársi összejövetel. A volt cs. és kir. Sappeur és Pionier Bajtársak augusztus 14-én, szerdán (minden hó második szerdáján), az Arany kacsa vendéglőben, Budapest II., Kacsa u. 18., összejövetelt tartanak, amelyre a volt tiszti, altiszti és legénység állománybeli Bajtársakat meghívjuk. A volt Bajtársakat felkérjük, hogy címüket a későbbi országos ünnepségre való meghívás végett közöljék Várkonyi Frigyes, Budapest, Lipót-körút 22. címre." (Forrás itt, Eger - napilap, 1935/21935-08-11 / 126. szám)
Jelenleg működik az épületben többek között egy három csillagos hotel, de van itt bisztró, diagnosztikai központ, kebabos, de van itt ügyvéd is.
Az épület jelenleg inkább szégyenletes mint jó állapotban van, de így is gyönyörű. A főlépcsővel összekötött lépcsőházban fekete-szürke terrazzo fedi az emeleti szinteket. Emeletenként eltérő állapotban van, de ezen nem is csodálkozom, mert nem kímélik. Erre utal legalábbis az, hogy a házban működő kebabosnál dolgozó férfit történetesen abszolút nem érdekelte, hogy a kezében cipelt ecetkészletből egy flakon a földre esett, megrepedt, ennek köszönhetően pedig az ecet szépen elterült a majdnem másfél évszázados burkolaton és ott is maradt. Pedig gyönyörű ház, imádom az udvarra néző osztott ablakokat, az őket övező kosáríveket, a folyosók kandellábereit és a főlépcsőt övező kovácsoltvas korlát apró sárkánymotívumait, bár ez utóbb sajnosi több emeleten sorozatosan hiányzik. Nem tudom létezik-e ilyen és ebben a megbolydult világban nem szentségtörés-e ilyet mondani, de finom ívei, tagolása, léptéke, kedves zugai és motívumai bensőségessé, szinte női léptékűvé teszik a Szent István körút 22-t. Ha lenne rá mód és rendbe hoznák az épületet, sok más sorstársával egyetemben a Nagykörút ékszerdobozaként tündökölhetne.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
