A Nagykörút ezen szakaszának több épületével hasonlatosan a körúti homlokzaton az aratási munkálatokat ábrázoló domborművel díszített Szent István körút 13. szám alatti lakóházat is a Haggenmacher család megbízásából tervezték és építették. 

A Budapest100 honlapján található leírásból kiderül, hogy a lakóház funkciójú épületet Gaál Bertalan tervezte és 1898-ban épült fel (bizony, ugyanaz a Gaál Bertalan, aki a Szent István körút 1. szám alatti épületet is jegyzi). A Szent István körút 9. szám alatti bérházhoz hasonlóan a XIX. század neves svájci gőzmalom-tulajdonosa és sörgyárosa, id. Haggenmacher Henrik fia, ifj. Haggenmacher Henrik (1855-1917) megrendelésére készült a 13. szám alatti ház is. A napjainkban fővárosi helyi egyedi védelem alatt álló épületet a körúti homlokzat tetején a már említettek szerint aratást ábrázoló dombormű, máshol medalionok, fűzérek díszítik, a kapu két oldalán az első emelet magasságában pedig szimbolikusan atlaszok tartják vállaikon. 

Végigsétálva a Szent István körút ezen szakaszán, nehéz elképzelni, hogy a XIX. század közepén, pont 150 éve itt bizony még a gőzmalmok - így a Haggenmacher Károly 1862-ben alakult malma a mai Pannónia utca-Hegedűs Gyula utca közötti részen - uralták az akkor még lipótvárosi kültelkeknek minősülő terepet. 1866-ra pedig már valódi gőzmalom ipari park terpeszkedett ezen a területen, ahol kicsit több mint harminc év múlva felépült a ma Szent István (akkor Lipót) körút 13. szám alatt magasodó lakóház is (Forrás itt, Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880). A fenti fotón pont egy ilyen malom látható, ami a Lipót körúton magasodott.

Ugyanakkor nem csupán a 9. és 13. szám alatti bérházak álltak a Haggenmacher család tulajdonában. "A bérházbirtoklás nem kevésbé jellegzetes alakja id. Haggenmacher Henrik. Az ő vagyonának alapja a Svájcból bevándorolt Haggenmacherek a Budapesti Gőzmalom Rt.-ból kiinduló, később több malomra is kiterjeszkedő részint ipari, részint kereskedelmi tevékenysége, melyben testvére, a műszaki irányítást ellátó Károly mellett ő elsősorban a pénzügyi, kereskedelmi teendőket intézi. És míg az így szerzett vagyon egy része a család második generációjában, ifj. Haggenmacher Henrik sörgyári vállalkozásában növekedett tovább, addig más része az ipari vállalkozások alátámasztására és tartalékként házingatlanná változott az öreg Haggenmacher Kádár S. u. 7., Katona J. u. 26., Lipót körút 11., 13., 15., Andrássy út 32., 36., 38., 40., 42., 44., 52., Teréz körút 17., Amerikai út 28., Szentkirályi u. 11. szám alatti bérházaiban — továbbra is háta mögött érezvén azonban a malmok és a sörgyár biztos támaszát." (Forrás itt, Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1903—1917* (Adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában I.))A Haggenmacher családtól az épülethez visszatérve ugyancsak feltűnik a körút felőli első udvar jelentős részét elfoglaló - az épület eredeti tervein nyilván nem szereplő - csúf doboz, ami a földszinten állva még össze is nyomja a teret. Nos, ez a körútról nyíló korábbi vendéglátóipari egységek miatt került ide. Szomorú és csúnya, és még kellemetlenebb, hogy nem egy körúti épület udvarába nyomultak be részben vagy teljesen az ilyen rémségek.

A Szent István körút 13. szám alatti épületben működött korábban a József Attila levelezéseiben is említett Schück-féle étterem, majd a Berlin Étterem (korábban a Nyugati tér a Berlin tér nevet viselte).

Szórakoztatónak találom a régi hirdetések böngészését, így gondoltam megnézem, mi jót találok e körben a neten. De a keresgélés során nemcsak hirdetésekbe botlik az ember, de kiderül például, hogy a Berlin Étterem építése hány millió forintba került, abból mit faragtak le, és az is, hogy Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek évekig (így 1959-ben és 1960-ban is, de még 1964-ben is, amikor mint Berlin Önkiszolgáló Étterem szerepel az éves beruházások jegyzékében) témaként szolgált a kivitelezés. Ugyanígy téma volt az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülésein az étterem, igaz, ott a párttagság okán. Az ülésen 1964-ben például problematikusnak találták, hogy "A párttagság aránytalanul oszlik el az egységekben. Sok helyen egyáltalán nincs párttag, pl. a KÖZÉRT boltok kétharmadában sem. A most megnyílt Berlin Étteremben 140 fő közül egy párttag van."

De vissza a hirdetéshez. A Fradi Híradó egyik 1963-as számában a Berlin Étterem képes hirdetése ekként hangzott: "Szeretettel várjuk a Berlin Étteremben ahol magyar és német konyhánkkal (ebéd, vacsora, esküvőre is á la carte ételek, magyar és német ételkülönlegességek stb.) állunk rendelkezésre A német ételeket német szakácsok készítik Felajánljuk szolgáltatásainkat mind belső, mind külső rendezvények lebonyolítására is A bárban tánc, az étteremben zene V. Szt. István körút 13-15. Telefon: 316-588 A Bár reggel 5-ig nyitva!"

Napjainkban az épület egyik utcafronti részében a Szeráj Török Étterem üzemel és iritáló szagokkal árasztja el az udvart.

Még egy kis adalék az egykori Lipót körúton található házakhoz, ami a mai lakáspiaci helyzethez kicsit akár hasonlatossá is teheti a XX. század eleji állapotokat. "Részletek a Budapest székesfőváros fejlesztéséről szóló 1908. XL VIII. törvénycikkből (...) A főváros fejlődésére önsúlyként nehezülő két bajnak minden lehető módon elejét kell vennünk. Az egyik az élelmiszerek mód nélküli magas ára, mely a fővárost és kormányt külön folytatott tárgyalások megindítására s a piaczi viszonyok rendezésének előkészítésére indította, a másik a lakbéreknek folytonos emelkedése. A főváros fejlődésének tanulságai azt igazolják, hogy a főváros külterjes fejlesztése csökkentőleg hatott a lakbérek emelkedésére. A nagy-körútnak, a Lipót-körúti s utóbb a Ferenckörúti résznek kiépülése nemcsak mérséklő hatással volt a beljebb eső városrészekben mutatkozó lakásdrágulásra, hanem miután az azokon épült új házak a modern igényeknek minden tekintetben megfeleltek, a beljebb eső részeken fekvő házak újjáépítésére vagy legalább modern átalakítására is indító okul szolgáltak. E nagyobb vonalak kiépítésének befejezése karöltve az utóbbi időben beállott építési pangással odavezetett, hogy a legutóbbi időben szerfeletti lakásdrágulást idézett elő, úgy hogy szocziális szempontok teszik elodázhatatlanná az emelkedő tendenczia megakasztását. Ennek egyik eszköze a módjával eszközölt külterjes fejlesztés; a külterjes fejlesztés addig a határig, a mely határig menve nem fog a beljebb eső részek fejlődésének rovására esni. E végből javasoljuk az építési kedv elősegítése végett a 11. §-ban részletezett adómentességi kedvezmények megadását, továbbá e végből javasoljuk azokat az újabb szabályozási vonalakat, melyek egyfelől az Attila-körút és környékének szabályozásából, másfelől az óbudai részekben a hídfeljáróval kapcsolatos s a Pacsirtamező-utczáig terjedő szabályozásból, a baloldali részen pedig a Váczi útig terjedő szabályozásból állanak." (Forrás itt, Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2., Budapest, 1971)

Bár igazán érdekes a régi újságokat böngészni (így megtudhatjuk, hogy micsoda motorbaleset volt az épület előtt 1929-ben), de mielőtt túlságosan elkalandoznék, térjünk vissza szigorúan csak a Szent István körút 13. szám alatti épülethez. A XX. század eleji lakók foglalkozása kapcsán nem sok információt találtam hirtelenjében (bár érdekes, hogy olyan 'foglalkozás' is nyilvántartásra került az évente kiadásra került budapesti lakcímjegyzékben a ház kapcsán, mint amilyen a 'dohánytőzsdés').

A ház 1944-ben csillagosháznak lett kijelölve. Ezzel kapcsolatban egy, a Budapest Főváros Levéltára által őrzött kérelemre (letölthető a szóra kattinva a 'Letöltés' gomb alatt) bukkantam az interneten, ami "Az V. Szent István krt. 13. számú ház lakóinak kérelme" megnevezést viseli és egy vázlatot, valamint a korabeli lakókról, az épületben működő nem lakás célú egységekről egy általános leírást is tartalmaz: "Tekintetes Lakáshivatal! A zsidók összeköltöztetésével kapcsolatban a Vigszinházzal szembenlevő V. Szent István krt. 13. számú ház, amely két udvarból áll és az V. Honvéd utca 29. szám alól is külön bejárata van, s a főváros egyik legnagyobb bérháza /Szent István krt. Honvéd utca és Rothermere utca által határolt tömbön/ zsidóháznak jelőltetett ki. A háztulajdonosok Haggenmacher Oszkár örökösei őskeresztények, a házban 81 lakás van, általában nagy lakások. Ebből 26 lakásfőbérlője őskeresztény, 55 lakás főbérlője pedig zsidó. Ez utóbbiakból is 13 lakás keresztény bombakárosultak részére már igénybe lett véve, ugyhogy átlagban a ház fele részét keresztények, fele részét pedig zsidó bérlők lakják. A házban van az V. kerületi Hatósági Orvosi Rendelőintézet, Budapest-Székesfőváros Idegbeteggondozó Intézete, Iskolaköteleseket nyilvántartó hivatal, Levente-Otthon, több előkelő keresztény ügyvéd nagyobb lakással, akikre nézve ugyszólván existenciális kérdés, hogy továbbra is a házban maradhassanak. A ház keresztény lakói nevében alulirottak tisztelettel kérjük ezen ház kijelőlését is ujabb revizio alá venni, és a házat kereszténynek minősiteni, legrosszabb esetben pedig a háznak csupán a Honvéd utca 29. szám bejárata felőli részét a mellékelt vázrajz szerint zsidónak minősiteni. A ház ugyanis külön lépcsőházzal, külön kapubejárattal és külön udvarral egymástól teljesen elválasztható, sőt az óvóhely is minden nehézség nélkül egymástól elkülönitve két részre osztható."

Ugyanakkor sokkal több információ lelhető fel az ide tervezett vagy itt működtetett üzletekről.

1903-ban a Szatmári Hírlapban hirdette magát a Continental Kávé import társaság (Budapest V. Lipót-körut 13. Telefon 818).

1923-ban itt működött a Vígszínház Kézimunkaház, ami akként hirdette magát, hogy "Mindenfajta szőnyegfonalak, fölvetők, beszövők, gyapjú- és selyemfonalak karácsonyig gyári áron alul."

A Csodaplissé pedig ekként hirdette magát 1927-ben: "Hozza fel a szoknyáját! Éppen szemben a Vígszínházzal CSODAPLISSÉ Budapest, V, Lipót körút 13. Honvéd utca sarok. órák alati csodaszépen, olcsón, hozzá ingyen doboz. Válaszbélyegért (50 f), minták, árak, felvilágosítás.— E hirdetésre külön 10 % Szent István kedvezmény. — Egy próba meggyőzi!"

Sőt, a ház érintésével nyitandó egységek sorsa egész magas szintre is feljutott. Eszerint 1934-ben fővárosi közgyűlési kérdés volt, hogy a "Lipót-körút 13-19. és 16-22. számú házai közötti  területen" létesüljön-e új gyógyszertár, ami viszont azért nem nyert kellő támogatást, mert "a már meglevő patikára káros és veszedelmes" lett volna.

1934-ben itt nyitott önálló műtermet Reismann Mariann (1911–1991) fotográfus: "1934-ben végre letelt a két segédév, sikerült mestervizsgáznia, s még ebben az évben egy önálló portréműtermet nyitott a Szent István körúton, a 13-as szám alatt (akkor persze még Lipót körút 13.), továbbra is a már bejáratott Fotó Marian néven. Táncfotóival, valamint gyermekfelvételeivel hamarosan az ismertebb fővárosi fényképészek egyike lett. „Fotós akkor lettem, amikor München, Berlin, Szombathely, Budapest amatőr laboratóriumai után a Szent István körúton az első műtermem lett. Műterem idézőjelben, mert egy udvari lakás volt két szobával, a mostani Berlin étterem mögötti részben.” Édesapja ebben az évben ment nyugdíjba, feladták a nagy szombathelyi lakást, s Mariannak is végleges lakásmegoldást kellett találnia, hiszen haza, Szombathelyre már nem mehetett. Ennek a két szobának a kialakításában, átalakításában is unokabátyja, Feuer Gusztáv segítette őt. Lakószoba lett az egyik, műterem a másik. A szükséges labort a konyhából választották le. „A két szobából az első volt a műterem, 9×12-es géppel, Rolleiflexszel, lámpákkal. Azt hiszem valamelyiket Sugár Katától vettem. Akkor már volt egy Linhofom is. Itt volt tanítvány Sugár Katán kívül Révai Dezső, Székely Ibolya, aki Laub Jucinál, Barta Éva, aki Rónai Dénesnél, Langer Klára, aki Révész-Bírónál tanult, és onnan jött hozzám utóképzésre. Utána 1-2 évig nálam dolgozott, én nem fizettem neki, 114 ő nem fizetett nekem. Saját munkáját végezte, használta a laboromat, műtermemet, megbeszélte az eredményeit. Én erre tulajdonképpen büszke vagyok. Szinte az egész baráti köröm a tanítványokból és a megrendelőkből alakult ki. Egy vagy két inasom le volt szerződtetve, de rendszerint csak egy. A tanításért pénzt kértem, az inasoktól nem. Az átképzések idején, a harmincas évek végén néha hatan-nyolcan is jártak hozzám, akik ki akartak vándorolni, és három hónap alatt szerettek volna megtanulni fényképezni. Hivatal után jöttek. A nagy műterem-tulajdonosok akkor a tanítványokból is éltek.” (Forrás itt, Kincses Károly:„Soha nem akartam innen elmenni,most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.” Reismann Marian (1911–1991))

Látogatóként nem voltunk birtokában a fenti információknak, így elsősorban a látottakra támaszkodtunk, hagytuk, hogy a minket körbevevő falak nyűgözzenek le: így a jó állapotban lévő - bár postaládákkal csúnyán borított - lépcsőház, a dupla udvar, a négy emelet magasba szökő lebegőlépcső a főlépcsőházban, az elénk táruló hidegburkolatok változatossága, a cikornyás kovácsoltvas korlátok és a napsárga-fehér festékkel festett falak derűs látványa. 

Mindez a külsőség kicsit távolabb kerül az embertől, mikor lehetősége nyílik beleolvasni a ház múlandó részének, az azt élettel megtöltő emberek életének történetébe, még akkor is, ha ezek a történetek csak szilánkosan állnak rendelkezésre. Érdekes, hogy mennyi mindent előhoz az, ha az ember beszabadul egy több mint száz éves épületbe, és kicsit kutakodik az ház mint az épített környezet és az abban élő emberek egysége után.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!

Szép napot!

If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!

Have a nice day!

DRKUKTA

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!