TÓTÉK ESETE A NEMZETIBEN

2016. január 27. 08:22 - drkuktart

nemzetiszinhazorkenytotekberegszasziillyesgyulaivar01.jpg

Mikor kedves barátnőm átadta a születésnapomra vásárolt színházjegyeket, még halvány lila gőzöm sem volt arról, milyen frenetikus előadásban lesz részem.

nemzetiszinhazorkenytotekberegszasziillyesgyulaivar02.jpg

Szeretek előzetes elvárások nélkül érkezni eseményekre, előadásokra, bár a maga vegytiszta valóságában ez nyilvánvalóan lehetetlen. Ugyanakkor hétfő este mégis sikerült. Sosem olvastam a Tóték című Örkény művet, hiszen kötelező olvasmány nem volt, egyébként pedig elkerültük egymást. Nemcsak a nyomtatott verziójához, de más adaptációhoz sem volt szerencsém, így elkerült a Latinovics legendás alakításával jelzett Isten hozta, őrnagy úr! című 1969-es játékfilm is, meg én is őt. Nem ragozom tovább, azonkívül, hogy hétfő este szívesebben szusszantam volna egyet - hiszen vasárnap estétől önhibámból hétfő hajnalig hódoltam régi-új szenvedélyemnek, de erről majd máskor - így reméltem, hogy hamar vége lesz a darabnak, semmilyen más elvárást nem támasztottam az előadással szemben. Tudom, valódi kultúrlényként álltam a dologhoz. Anyai nyomásra kivételesen időben siketült elhagyni a bázist, szükség is volt rá, hiszen a Nemzeti Színházhoz vezető utunk során a talaj több helyütt jégpályára emlékeztetett. Ugyanakkor megérte vállalni a "korcsolyázással" járó veszélyt, hiszen páratlan látványt nyújtottak a MÜPÁ-nak és a Nemzeti Színháznak a havas tájból kiemelkedő, csodaszépen kivilágított, a köd és a hótakaró által különös atmoszférával körbevont épületei. Jól esett betérni a Nemzeti Színházba (biztos vagyok benne, hogy a MÜPÁ-ba is jól esett volna) a nehéz este elől. A színházban meglepően nagy tömeg fogadott, bár valószínűleg csak engem lepett meg, mert hétfőt eddig nem tartottam amolyan színházi napként számon (megint csak felkészültségemről és tájékozottságomról teszek tanúbizonyságot, vállalom). Az előadásra a "föld alatt" a Gobi Hilda Színpadon került sor, s mikor beléptünk, a nyitó jelenetben feltűnő Tótné és a Postás már a színpadon tevékenykedtek. Így míg a nézők elfoglalták a helyüket (tetszőleges székfoglalás), már mérsékelten, de mégis zajlott az előadás: Tótné dalolászott sütés közben (értsd, valóban húst sütött a színpadon), míg a Postás terepszemlét tartott, s közben méltó helyükre, a gólya fészekbe rejtette el a nem kívánatos leveleket. Amint mindenki elfoglalta a helyét - beletelt egy kis időbe, erre a Postás is emlékeztetett -, szépen lassan megszűnt a nézőtér moraja, és a Postás által nyugtázott módon megkezdődött az előadás. Előrebocsátom, hogy naiv volt a feltételezés, miszerint hamar szabadulunk, ugyanis a műsorban szereplő kiírás szerint szünettel együtt két és fél órás a darab. Ugyanakkor az idő elrepült, szinte elillant. Még talán soha nem láttam ennyire lebilincselő, magával ragadó prózai előadást, és bár kezdetben éreztem, hogy a szék nem a legkényelmesebb fajtából való, a színészek játékának dinamikája teljesen magával ragadott, felébresztett, eltávolított az olyan földi gyarlóságoktól, mint egy kevésbé komfortos ülőalkalmatosság és a testem viszonya.

nemzetiszinhazorkenytotekberegszasziillyesgyulaivar03.jpg

Mielőtt azonban rajongásom már-már elviselhetetlenné válna, hűtsük le a kedélyemet a Nemzeti Színház honlapján található szinopszis egy részletével: "A háború tombolása közepette az idilli Mátraszentannán élő Tót családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka. Az őrnagy idegzetét súlyosan megrongálták a harctéri hónapok, ezért Tótéknál töltené két hetes szabadságát. Ám hogy addig se tétlenkedjenek, dobozolásra kényszeríti a családot. És Tóték éjjel-nappal dobozolnak, hogy a vendég kedvében járjanak. Abban reménykednek, hogy a fiuk az őrnagy jóindulatának köszönhetően kedvezményekben részesül a fronton. Tóték egyre fogyó lelkesedéssel dobozolnak, végül megölik az őrnagyot, nem is sejtve, hogy áldozatuk is, a gyilkosság is teljesen hiábavaló – és abszurd. A falu postása ugyanis nem kézbesíti ki a rossz hírt közlő leveleket, így azt sem, amiben a Tót fiú halálhíre áll. „1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla, amellyel a magyar  hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett. Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni. A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványban fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket" – írja Örkény a Tóték előszavában. Ez az a gondolat, ami a beregszászi előadásnak is kiindulópontja. Egyben ez teszi különlegessé is Vidnyánszky Attila rendezését, amely nem egy valamikori háborúról, vagy általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg – Örkény szellemében. Ez teszi hitelessé a történetet – véli a rendező, aki a téboly ívét egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után kommunista indulók szólnak, majd a Dallas című amerikai sorozat szignálja utal arra, hogy a pusztítás korokon átível. Csak az eszközök és módszerek változnak. – A ma problémái nagyrészt ugyanazok, mint a Tóték keletkezésének idején voltak, és Örkény alapkérdéseket boncolgat. Az emberi természet nem változik, és az a viszonyrendszer, amit a darab felvázol, abszolút átültethető a mába. Ez a nagy művek, a klasszikusok sajátja – mondja Vidnyánszky Attila."

nemzetiszinhazorkenytotekberegszasziillyesgyulaivar04.jpg

Az előadást tehát Vidnyánszky Attila rendezte, és a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, valamint a Gyulai Várszínház közös produkciójában állították színpadra. Bár a történet a második világháború idején játszódik, a díszlet és az egyéb hang-, valamint fényhatások amellett, hogy 1943-ba helyezi a látványt, mégis nagyon is mai, de mégsem idegen a történettől. Imádtam a falat megtestesítő, a színészek arcképeivel díszített molinót - amit még a kartonvágó sem vitt -, a rádiót, amit látszólag a Szentlélek tartott csak össze, a színpad fölötti vezetékek kuszaságát, a gólya fészkét, egyszóval mindent. Éppen, hogy szemlélteti az egyes síkokat, mégis nagyon funkcionális és remekbeszabott. Mindamellett strapabíró, hiszen a színészi produkció ugyanúgy próbára teszi a díszlet egyes elemeit, mint ahogyan a mi idegeinkkel játszik. A kerek egészhez a díszleten túk ugyanúgy hozzájárul az ének, a dal, a mozgás, ami hiteles, korabelinek tűnik, ám egyértelműen korunkbeli elemekkel gazdagon tűzdelt. Az színészek fantasztikusat alakítottak, egytől-egyig. Hihetetlen indulatok, vihar a lelkekben, könnyek, széles amplitúdón mozgó érzelmek, csitítások sorozata, ideget próbára tevő, ellentmondást nem tűrő parancsokba csapva, a józan ész, a türelem, a szeretet harca a végső kétségbeesés, kimerültség kegyetlen játékával szemben. Az őrnagy színre lépésével egy perc nyugtunk sincsen, mikor már azt hinnénk az ég kiderült, akkor is rögtön irányt vált a lélek és csattan a hang. Aki eddig viszonylagos nyugalomban ült a nézőtéren, az is biztosan felébred. A közönséget is végig feszültségben az, ami a színpadon folyik, nem csupán a kérdés, hogy az őrnagy vajon mikor robban már megint, hanem a Tóték egyre csökkenő lelkesedésével párhuzamosan kibontakozó téboly és kimerültség látványa, amit csodálatosan közvetít Tótné minden mozdulata, beszédes mimikája, eleredő könnyei, a józan ész jelenlétét néhol megkérdőjelező mozdulatai (igen, itt az esti dobozolásra gondolok). Hozzáteszem azt, hogy mi, a nézőtéren ülők sosem jutunk persze el a végső megbolondulásig, és a színpadon zajló feszültséget is mindig feloldja egy jókor érkező kominuks jelenet, egy beszólás, ami ugyan pillanatnyilag kizökkent, megmosolyogtat, hangos nevetésre késztet, de nem térít el az egyre gyorsabban zajló események végzetes végkifejletétől. Zseniális színészek, csodálatos játék, szinte felfoghatatlan érzelmi vihar zajlik a szemünk előtt. Fantasztikus nemcsak a díszlet, de a fény és hangtechnika is, a párhuzamosan zajló jelenetek, a rádióból szóló ének, az egész rendezés szinte filmhez hasonlatossá teszi az előadást. Arról nem is beszélve, hogy mennyire felfrissített, hogy nem a magyar médiából folyó arcok azok, akik megszemélyesítették a szereplőket, akikkel így előzetes ismeretek, kényszerű skatulyák nélkül kezdhettem az ismerkedést. Mindenkinek szívből ajánlom, hogyha teheti, csípje el ezt az előadást, mert felejthetetlen!

Akik nélkül pedig az előadás nem lenne ugyanaz:

Őrnagy - Trill Zsolt
Tót - Tóth László
Tótné - Szűcs Nelli
Ágika - Orosz Melinda
Postás - Rácz József
Tomaji plébános - Sőtér István
Cipriáni professzor - Kacsur András
Gizi Gézáné - Béres Ildikó
A lajt tulajdonosa - Varga József
Lőrincke - Szabó Imre
Elegáns őrnagy - Ivaskovics Viktor
Valamint jelentős történelmi figurák - Ferenci Attila, Kristán Attila, Gál Natália, Vass Magdolna, Orosz Ibolya
 
Díszlet - Olekszandr Bilozub
Jelmeztervező - V. Csolti Klára
Dramaturg - Kozma András
Rendező - Vidnyánszky Attila

A Nemzeti Színház honlapját itt találod.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről! 

Szép napot!

If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!

Have a nice day!

DRKUKTA

A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger! 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
JOGI NYILATKOZAT KAPCSOLAT Copyright © 2005-2020 Drkukta - Drkuktart. Minden jog fenntartva. Bármilyen célra történő felhasználása csak a szerző előzetes írásbeli hozzájárulása esetén engedélyezett.⎪All rights reserved. Do not use or reproduce without permission.
süti beállítások módosítása