Mielőtt a délutáni percek másodpercekké alakulva rohamtempóban megindulnak 2018. utolsó napja, annak is a legvége felé, Móricz korabeli budapesti cikkeivel és egy csészényi frissen leöntött meleg teával bekuckózva kihasználom az órák lassúságával múló utolsó idei reggeli perceket.

Nem tudom, mi ütött belém, de megint a konyha felé keveredtem és megint nem csak a teafű akadt a kezeim ügyébe. 

Mikor is lenne aktuálisabb egy, többek között az indián nyár apropóján megrendezett kedves kis piacról írnom, ha nem az elegánsan késve érkezett októberi indián nyár derekán (remegő ujjakkal klimprírozom ide - végén?) és pont a következő, csípősre hangolt közösségi piacot megelőzően.

Meglepő, de ha hétvége, akkor esélyes, hogy becsúszik egy vasárnap is. És, ha vasárnap, akkor nem árt a családdal vagy a barátokkal néha beiktatni egy jó kis villásreggelit.