Hogyan is kezdhetném hatásosan, de sztereotípiák nélkül. Először az bukott ujjaim hegyére, hogy azok számára már-már kötelező a látogatás ezen a kiállításon, akik szeretik Erdélyt, akik valahogyan kötődnek Erdélyhez. De ez így, ebben a formában nem biztos, hogy igaz. Ugyanis a tárlat nem csupán Erdélyről szól.
Korniss Péter - Folyamatos emlékezet című kiállítása elnevezéséhez méltó módon valóban egy folyamatról mesél nekünk, fizikai és szellemi világunk változásáról.
A vizsgákat és a vendéglátói státuszban tetszelgéseket leszámítva, nem szerettem, nem szeretek pontról-pontra felkészülni. Tény, hogy sokszor az előbbire sem sikerült mindent kipipálni, de nyilvánvalóan csak azért, hogy beigazolódjon az 'aki mer, az nyer' tézis valóságtartalma. Az utóbbiról meg ne is beszéljünk, talán lazulok.
Ehelyett más területeken igyekszem valamennyi utat hagyni a spontaneitásnak. Engedni azt a luxust, hogy akkor, úgy, elsőre, tapasztalatok és elvárások nélkül, az aktuális létérzésemre hatva érintsen meg egy kép, egy utazás, egy előadás, egy film.
Így volt ez a szóban forgó tárlattal is. Számít ugyanis a mit, de még inkább a kivel, barátnőm hívott, én meg mentem, összehoztuk találkánk időpontját, találtunk egy izgalmasnak tűnő kiállítást, osztoztunk az élményen. Felkészülni sem időm, sem érdekem nem volt, hagytam, hogy vezessenek. Ott, akkor, azon az utolsó vasárnapon kitörölhetetlen emlékekkel tett gazdagabbá a monokróm valóság.
A főként fekete-fehér képekbe merevített múlt néhol színes és mozgó képkockákkal közelített, odaszögezett egy-egy jelenet elé. A fotókat nézve nem csupán egy számomra ismeretlen történelem részese lehettem, de saját történetem egy részét is újra élhettem: amikor a filmvásznon felvillant a karácsonyi játékban daloló gyermek arcáról készített fotó, amit Tészabó Júlia megszámlálhatatlanszor forgatott, Nagy karácsonyi képeskönyvében annyiszor láttam hatalmába kerített az elmúlt karácsonyok nosztalgiája. A képet akkor még nem tudtam kihez kötni, ismét kézbe véve a könyvet az utolsó oldalon felfedezem az igencsak szerényre sikeredett képjegyzéket és Korniss Péter nevét is. De nem csupán a rég feledett ismerős képek hatására szakadt fel sóhajom, az ismeretlen láttán is megkörnyékezett az édes-keserű melankólia, merengtem a múlton, ami közvetlenül sosem volt enyém. Képről-képre haladva egy-egy jelenetet gyorsan továbbszőttem, teret adva a fantáziának, vajon merre folytatódott a történet. De az alkotó volt olyan jó és nem engedte el a kezemet, mutatja az utat, még akkor is, ha azt az ideálistól távol állónak éreztem.
Maga vezet át a nyolcvanas évekbe, ahogy a planéta szintű uniformizálódás fizikai és szellemi tömegtermékei határokat nem ismerve meghitt szobabelsőkben vernek gyökér nélkül gyökeret egy-egy tévéadás vagy éppen poszter, sokszor ruhadarab, másszor plüss állat formájában. A tárgyak, amelyek ártalmatlannak tűnő módon, de annál nagyobb károkat okozva lassan kiszorítják azt, amit helyi, ami a szó szoros értelemben vett, ámde tünékeny érték, azt, ami a helyben élők identitását, lényének lényegét adja. És vezet minket tovább. Vezet minket a nagyvárostól távol élő, de a fővárosba ingázók életén keresztül, egészen napjainkig, a személytelennek tűnő városi monstrumokba betévedt betlehemezőket a mai valóságba helyezve egészen a széki asszonyok fővárosi jelenlétéig.
Gondolatébresztő, gondolkodásra sarkalló tárlat. Szerintem kihagyhatatlan.
A kiállítás Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg. Nekem mai, és valljuk be, elég jó hír, hogy több mint egy hónappal meghosszabbították a nyitvatartást, így egészen 2018. február 11-ig látogatható. További gyakorlati tudnivalókat a múzeum honlapján itt olvashatsz.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
