EGY KÖNYV, EGY FILM ÉS EGY BALETT A HÉTVÉGE JEGYÉBEN < Weekend inspiration #40 >

2017. március 18. 12:37 - drkuktart

drkuktart_legyelteisparizsino_kincsem_annakarenina01weekendispiration39.jpg

Az utóbbi szűk hat napban három olyan szuper "program" is megtalált, ami miatt kénytelen vagyok közhírré tétetni, hátha rajtam kívül másoknak is kellemes perceket szereznek. Hívhatjuk hétvégi inspirációnak, de szerencsére nincsenek a hét végéhez kötve. 

#1 Legyél, Te is párizsi nő

Ha a kronológiát nézzük, az első történés a február ötödike óta nálam pihegő, Legyél, Te is párizsi nő című, Anne Berest, Audrey Diwan, Caroline de Maigret és Sophie Mas nevével fémjelzett, az Alexandra gondozásában megjelent könyvhöz kapcsolódik.

Előrebocsátom, eszem ágában sincsen párizsi nővé válni, teljesnek érzem az életem a világban jövő-menő budapesti nőként. Szeretem Párizst, ugyanúgy, ahogy még ezer más helyet is a világban. Nem idealizálom, egyszerűen bejön a francia főváros jelenkori hangulata, de ugyanúgy utat talál a szívemhez Woody Allen Éjfélkor Párizsban című filmjéből áradó atmoszféra is, mint ahogyan a tizenakárhány éve a polcomon pihenő Guy-Pierre Bennet-féle National Geographic Párizs album is és megannyi Párizsnak dedikált Instagram profil. Ugyanakkor ez a könyv soha nem érdekelt. Név nélkül, de olvastam már hasonló kaliberűnek aposztrofált, a párizsi életérzés "titkait" ígérő könyvet, nem tetszettek, nem szólítottak meg. Az előítélet vagy a tapasztalat mondatta velem, de Isten bizony nem érdekelt egy tizedik ugyanolyan ívásúnak tűnő könyv. A könyvet egy szintén ízig-vérig budapesti barátnőm vette magának, majd az első százhárom oldal után rám írt, hogy ez én vagyok. Gondoltam, hogy üsse kavics, belelapozok, lássam, milyen vagyok. Kölcsönkértem. Szép kivitel, különösen tetszett a keménfedlap kék színe. Belelapozva már önmagában jó a kézhez és a szemnek a kiadvány: a a kicsit érdes tapintású, vastag lapok, amelyeken remekül festenek a rájuk nyomtatott hangulatfotók, a kellemes sorközzel, attraktív tördeléssel papírra vetett szavak. Egy estés olvasmány, nekem megszakításokkal négy ülésre-fekvésre sikerült átrágnom magam rajta. Leginkább Budán egy kávézó teraszán imádtam olvasni, ahol kedvenc oversized Orca kabátomba burkolózva térdemen pihent a könyv, mellettem gözölgött a szép rajzolatú tejhabbal díszített kávém, arcomon elidőzött a napsugár, körülöttem nyüzsögtek a babakocsit toló vagy csak szimplán rohangáló emberek. Mindezt érzékeltem a sorok körül, de a kávényi idő alatt mégis tökéletesen belefeledkeztem a könyvbe. Volt, hogy hangosan felnevettem rajta és nem tagadom, nem egy oldalt azzal a felütéssel küldtem el a barátnőimnek, hogy ezek mi vagyunk. A könyv ugyanis az utánozhatatlan párizsi nőről szeretne szólni, de nem eszik olyan forrón a kását (croissant-ot?). Ugyanis inkább szól a nagyvárosokban élő nők bizonyos típusáról. Nem vitás, rólunk is szól, hiszen több tucat pontban magunkra ismertünk benne. Nem egy magvas olvasmány, de tükröt tart és számos olyan trükköt tanít, amelyek segítenek, hogy töltsük az időnket felelőségteljesen, de még véletlenül se vegyük egészségtelenül komolyan az életet. Szóval a könyv a döcögősen induló love story-nk ellenére megvett magának. Őszintén ajánlom másoknak is, sőt, jómagam, ha a jövőben úgy érezném, hogy nem tudok nélküle élni, akkor nem leszek rest kikölcsönözni egy könyvtárból vagy megvenni, kizárólag antikváriumban.

drkuktart_legyelteisparizsino_kincsem_annakarenina02weekendispiration39.jpg

#2 Kincsem

Sorban a második élménymorzsa a Herendi Gábor rendezte Kincsem című magyar film. Korábban teljesen véletlenül láttam a trailert, és terveztem, is, hogy megnézem. Nemzeti ünnepünkön egy kemény fél napot felölelő ad hoc alakuló budapesti sétát követően beszédültem a Művészbe. Nem terveztem mozizni, ugyanis ez a munkahétbe tervezett szünet szigorúan és felszabadítóan terv nélküli volt. De ahogy beléptem a moziba, kedvem támadt megnézni valamit, bármit, és legnagyobb örömömre az én rugalmas és érdeklődő anyumat is meggyőztem, aki nem volt rest felkerekedni, hogy randizzon velem egyet. Nincs is szuperebb mint egy anya-egyik lánya mozi. Igaz, a mozi közben kedvenc Puskinomra változott, ahova húsz perc alatt átkopogtam, de nem azért, hogy az előtérben kanyargó sortól eltántorítson az akkor már tervezett Kincsemtől. Nagyon plátói az ok, ami miatt pont ezt néztük gyorsan ki: ezt  a filmet vetítették még olyan időben, ami hozzájárul ahhoz, hogy a következő napi szerdai hétfőn is embernek nézzünk ki. Egyértelműen megérte kivárni a sort, bár szinte mindenki a Kincsemre szeretett volna jegyet váltani, szerencsére azonban volt jegy bőven.

És a film? Szándékosan nem olvasok kritikákat a megnézendő film előtt, főleg azért, mert elsősorban az alkotás rám gyakorolt hatására és a saját véleményemre vagyok kíváncsi. Úgy ültem be, hogy gyakorlatilag nem sokat tudtam a filmről, sőt a veretlenségen túl Kincsemről sem. Nos, be kell valljam, a remek trailer után lefagyott a mosoly az arcomról, mikor megpillantottam az a jellegtelen betűtípust, amivel nyitott a film. Se a témához, se a képi világhoz nem illett és attól nem is tért el olyan mértékben, ami indokolta volna alkalmazását, nem is értem, hogy lehetett ezt így benézni. Ezen nagyvonalúan átlendülve a 121 perces film magával ragadott. Lendületes történetvezetés, itt-ott kikacsintó gesztusokkal, humorral, még akkor is, ha a humán sztori néha majdnem elcseppen és a modernebb táncjelenet engem speciál megakasztott. Ez utóbbit a táncosok formabontóbbank szánt jelmezével együtt a betűtípus által okozott múló traumához tudnám hasonlítani.

A színészek (többek között Nagy Ervin, Petrik Andrea, Kovács Lehel, Gáspár Tibor, Keresztes Tamás, Rátóti Zoltán, Balsai Mónika, Makranczi Zalán, Gyabronka József) alakításának köszönhetően nagyon könnyen azonosulunk a rokonszenves szereplőkkel, a gyönyörű állatok miatt a cukiságfaktor is adott, szép képek, jó zene, gyönyörű helyszínek. Nyilván rólam is sokat elmond, de úgy ültem végig, hogy azt hittem igaz az alapsztori. Anyum szúrta ki a stáblistát követően, hogy dehogy. Ugyanakkor, mert Kincsem nemcsak egy jó anya-egyik lánya estét szerzett nekünk, de annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy a moziból kilépve, majd másnap is azon pörögtem, hogy utánanézzek, mi igaz a sztoriból. Így történt, hogy most már tudom, hol, mikor született Kincsem, hogyan került gazdájához, meddig versenyzett, hány évig élt, milyen leszármazottai vannak, hol őrzik az eredeti csontvázát. Ugyanúgy, ahogy tudom azt is, hogy Blaskovich Ernő valójában hogy nézett ki, milyen volt a családi-szerelmi élete, hogyan élte életét és, hogy létezik Tápiószentmártonon egy, a ma is eredeti állapotában, berendezésével látogatható kúria és így tovább. És azt is, hogy ebben a romantikus történelmi kalandfilmben a macska szál bizony igaz. Mindezen tudás birtokában bizony még egyszer megnézném és bátran ajánlom, hogy elvárások és lehetőleg a büdzsére és egyéb fontos, de az élmény szempontjából abszolút irreleváns körülményre vonatkozó kritika elolvasása nélkül, üljünk be és élvezzük a filmet. Ne fosszuk meg magunkat az elvárások és előítéletek nélküli, így idealizált filmnézés lehetőségétől, utána pedig legalább pár kattintással nézzünk utána a valódi sztorinak is, megéri.

#3 Anna Karenina

A harmadik élmény, amit képtelen vagyok elsikkadni hagyni, a legfrissebb, egész pontosan tegnap esti. Az elmúlt három évben viszonylag gyakran megfordultunk a Magyar Állami Operaházban balettelőadásokon. A felújított A diótörő balettelőadáson túl az egyik legmeghatározóbb élményem tavaly télen a Manon volt. Ehhez társult teljes pompájában tegnap esti Anna Karenina balettelőadás. Mindenestül remekmű. A Magyar Állami Operaház Déri András vezette zenekara megerősítette a nyilvánvalót, hogy Csajkovszkij zseniális zeneszerző volt, Rácz Zoltán összekötő zenéje néhol a téboly határát súrolta, amit a Pártay Lilla koreografálta mozdulatok vizuálisan is érzékelhetővé tettek, a kosztümök és a díszletek ahol kellett leheletfinomak, máshol grandiózusak, gazdagon díszítettek és lenyűgözőek voltak. És persze a táncosok, kik nélkül nem balett a balett. Olykor finoman érzéki, máskor lendületes, elképesztő mozdulatokkal mesélő testbeszédük nyomán szavak nélkül is darabokra tépte szívünket Anna Karenina megosztó tragédiája, amelynek a végén kicsit mi is megsemmisülünk. Kiérdemelte a vastapsot. Az Anna Karenina balettelőadást sajnos már csupán ma nézhetjük meg ebben a szezonban a Magyar Állami Operaházban. Aki teheti, ki ne hagyja.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!

Jó hétvégét kívánok!

If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!

Have a great weekend!

DRKUKTA

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger! 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
JOGI NYILATKOZAT KAPCSOLAT Copyright © 2005-2023 Drkukta - Drkuktart. Minden jog fenntartva. Bármilyen célra történő felhasználása csak a szerző előzetes írásbeli hozzájárulásával engedélyezett.⎪All rights reserved. Do not use or reproduce without preliminary written permission.
süti beállítások módosítása