Véletlenül se érezze senki se kellemetlenül magát, amennyiben a címből összesen két szó az, ami számára is egyértelműen cseng. Június utolsó napjaiban egy magával ragadó teaműhely keretében akként kóstolhattam teákat, mint még soha, köszönhetően a Zhao Zhou-nak.
Az egy kukkot sem értek érzéssel én sem voltam másként, valószínűleg még kiejteni sem tudnám megfelelően a címben szereplő szavak némelyikét, így örüljünk mindannyian, hogy éppen most írásban kommunikálok. A Zhao Zhou teaműhelye kivételesen nem a saját bázisukon (1013 Budapest, Lánchíd utca 5.), hanem a Kossuth Lajos tér közelében került megrendezésre. Bokros teendőim nem engedték, hogy hajszálpontosan érkezzem, így rögtön sikerült rávilágítanom, milyen remek a kapcsolat a pontos idő és köztem. Köszönhetően a teaműhelyt is átjáró lazaságnak, a műhely elején kívül nem maradtam le semmiről. Az előbbiről azóta sincs fogalmam, nem is feszegettem nagyon a témát remélve, hogy senki sem emlékszik arra az alakra, aki késve somfordált be, inkább csak igyekeztem minél feltűnésmentesebben beslisszanni egy szabadon álló székhez, és elfoglalni azt. Ez utóbbi több-kevesebb sikerrel járt, mert bár szép számmal ültek a hosszú asztal körül, azért észre lehetett venni az új arcokat. Annyira, hogy a figyelmesség netovábbjaként rögtön megérkezett elém az elmulasztott első tétel, amiről így természetesen nem maradtam le. Azt hiszem mondhatom, hogy életemben nem ittam még Cold Brew-t, legalábbis teából. A sietség és a nyár okozta magas testhőmérséklet okán bizony üdítően hatott testemre, és lelkemnek is jól esett a boros pohárban felszolgált tea látványa. Ez, az egyébként Himalayan Spring 2016 teából készült Cold Brew akként vált fogyaszthatóvá, hogy 9 gramm teát 1 liter vízben egy éjszakán át hűtőben áztattak, majd másnap immár teljes pompájában elénk tették.
Úgy tűnik sikerült rögtön belevágnom a téma közepébe, pedig nem ártana a Zhao Zhou-ról is szólni. A honlapon olvasható bemutatkozás több mint szimpatikus, nem utolsó sorban azért, mert tökéletes alázattal kezeli a - nevezzük egyszerűen ekként - teázást. Személyemnek egy ideje dereng, hogy a tea nemcsak a boltban a polcról lekapható nagyüzemi filteres vagy szálas tea lehet, és az is, hogy annak elkészítése sem feltétlenül egyenlő száz fokos vízzel való nyakonöntéssel és citrommal, több kanál cukorral történő agyoncsapással. Szimpatikus, hogy nyitottan, kifelé nézve, de befelé figyelve állnak a teákhoz, hogy nem csupán az elkészítéssel, rituáléval foglalatoskodnak, de ügyelnek arra is, hogy az elkészített ital miként hat végső soron a testre. A Zhao Zhou két alapítója, Gábor és Péter Pekingből eredeztetik ismeretségület, amely immár több évtizedes kapcsolat eredménye a Zhao Zhou. Saját bevallásuk szerint folyamatosan tanulnak, kóstolnak, és minden olyan teát igyekeznek az itthoni közönség számára is elérhetővé tenni, ami őket is megérinti. Azt hiszem ennél hitelesebben nem is lehetne teával foglalatoskodni.
Azért, hogy a csapongásnak ne vessek még véget, az írást hol máshol is folytathatnám, mint a már fent megemlített teaműhely során kóstolt teák eredeténél. A teaműhelyben kapott kis kóstoló lapocska értelmében a "Jun Chiyabari teakert Nepál keleti hegyein, a Himalája 1600-2000 méteres magasságaiban, havas csúcsok alatt fekszik. Az organikus teaültetvényeken, teljesen kézműves módszerekkel készítik a a különböző mértékben fermentált teáikat. A teában megjelenik a hegyek nyugalma, érezhető a tisztaság, a tér és a szabadság."
A tehát Nepálból érkező Jun Chiyabari teák közül a második tétel a Cold Brew alapjául is szolgáló Himalayan Spring 2016 - "fiatalos, lágyan oxidálódott tea, jellege már-már fehér teás, firss, virágos, citrusos ízek, fenyős színezettel, utóízében narancsos jegyekkel" - volt ezúttal 85 Celsius-fokra melegített vízzel nyakonöntve, amit hozzávetőleg 10 másodperc elteltével leszűrtűnk róla immár teaital formájában. Élvezetes volt ráébredni a tényre, hogy bizony minden Celsius-foknak, eszköznek, másodpercnek, a szárazból nedvessé váló tealeveleknek, egy második, esetleg harmadik felöntésnek jelentősége van. Az élményt nemcsak a Zhao Zhou, de a jelenlévő Bachan Gyawali, a Jun Chiyabari teakert alapítójának előadása, a velük való beszélgetés is elmélyítette. Innen Budapestről hihetetlen volt hallgatni a távoli Nepálról szóló beszámolókat és elképzelni, hogy miként is festhet a teaültetvényen való gazdálkodás, miközben Bachan Gyawali éppen azt ecsetelte, hogy nemcsak a teák elnevezésében alkalmazkodnak az év egymást követő szakaszaihoz, de gyakorlatban is figyelembe veszik a növények életciklusa során váltakozó évszakokat is. Ha már az élményeknél tartunk, külön remek volt, hogy a Cold Brew-t leszámítva bizony a jelenlévők maguk készíthették el a teaitalokat. Kívülről maga a művelet rendkívül egyszerűnek tűnik, de gyakorlatban kiviláglik, hogy bár valóban nem ördöngősség, de azért figyelni szükséges és nem árt hozzá a rutin sem. A következő tétel Himalayan Evergreen 2016 volt, talán enyhe mentás ízérzettel, a korábbi tételhez hasonlóan gondosan elkészítve, ezúttal 75 Celsius-fokos vízzel.
A Himalayan Spring 2016-ból készített Cold Brew-n túl számomra az este másik kedvence - mert igen, az eseményre este került sor - a Himalayan Bouquet 2015 volt. A leírás értelmében a "wulongokra jellemző illatosság ötvöződik a nepáli organikus kertek kifinomultságával. Hosszan tartó édeskés utóíze teszi egyedivé." Valószínűleg nem csak az én egyik kedvencem volt, erre utalhat az is, hogy a műhely során felszolgált pikáns sütemény falatkák egy részét szintén a őrölt Bouquet teával ízesítették, színezték.
A következő és egyben utolsó előtti tétel a Himalayan Imperial Black 2014 volt, amelynek "színében nemcsak a fekete, de a világosabb barna és arany árnyalatokat is megtaláljuk, mely a tea játékosabb jegyeire utal." És valóban, a tea fogyasztása nem az ital tényleges fogyasztásával indul. Mint a legtöbb ételnél és italnál, itt is hatalmas szerep jut a más érzékszervekkel történő észlelésnek, a száraz tealevelek színének, visszafogottabb illatának, a vízzel felöntött levelek "kivirágzásának", a színek kontrasztosabbá, élénkebbé válásának, a nedves levelek erőteljes illatának érzékelésének, befogadásának. Maga az Imperial Black teából készült ital fás, erdős, szivaros jegyeket hordoz. Talán a kósolt teák közül egyelőre ez állt tőlem a legtávolabb, de az is lehet, hogy csupán férfiasodnom kell a megkedveléséhez, bár ez előbbi reményeim szerint soha nem fog bekövetkezni.
Az Imperial Black-et követő utolsó tétel pedig egy nevenincs tea volt, még pedig Bachan Gyawali kóstoló mintái közül előkerülő izgalmas tétel volt, amit 90 Celsius-fokra hevített vízzel tettünk fogyaszthatóvá.
A teaműhely során tapasztaltakról, az ital elkészítésének rituáléjáról gondolhatjuk azt, hogy szöges ellentétben áll a mával, napjaink embertelen, gyilkos iramával, de halkan megjegyzem vagy inkább csak felvetem, hogy lehet, a gondolkodásban nem árt odáig eljutni, hogy ennek ellenére, az ilyesfajta tapasztalásnak, a teázás élményének befogadásának, az elmélyülés ezen fokának bizony fontos helye van, kellene, hogy legyen napjainkban is. Én személy szerint eléggé imádtam az egész eseményt és a teázás ilyesfajta megélését.
A teázáshoz kapcsolódó legújabb élményem utóirataként talán annyit jegyeznék még meg, hogy az ötféle teából legalább tizenegyféle teaital készült attól függően, hogy hányszor vagy éppen milyen hőmérsékletű vízzel öntötték, öntöttük fel, meddig hagytuk ázni a leveleket. Annak ellenére, hogy egy-egy adag nem volt sokszor több, mint két korty, a csaknem három órán keresztül tartó teázás végére szépen fokozatosan, de igencsak felpörögtem. Ez az élmény is merőben új volt számomra, hiszen teára még nem, legfeljebb kávéra reagált ekként a testem. Köszönhetően azonban a több mint ideális nyári estének a műhely során engem ért impulzusokat egy kellemes Duna-parti séta során értékeltem, dolgoztam fel azzal, hogy az igencsak éber állapot ellenére különös módon az alvással sem volt problémám.
Ha a fentiek felkeltették érdeklődésedet, lesd meg a Zhao Zhou - nem mellesleg igencsak attraktív - honlapját itt és figyeld a közösségi oldalukat itt, hogy le ne maradj az általuk kínált teákról, illetve a soron következő teaműhelyekről.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
