Remélem lehetek annyira szerénytelen, hogy ezt kijelentem. Igen, ez a legfinomabb, legideálisabb állagú mézeskalács, amit valaha kóstoltam. Nekem legalábbis.
Azt, hogy valóban így gondolom, valószínűleg az bizonyítja leginkább, hogy eddigi konyhatündéri pályafutásom során több tucatszor elkészítettem már, és a családban is nagy népszerűségnek örvend. Sőt, hogy tovább fokozzam a hatást, be kell valljam, ez az, ami életem első áldozata volt, ugyanis ezt sütöttem meg életemben először. Még az sem tartott vissza a konyhában történő további kotyvasztástól, hogy a gimnáziumi osztálykarácsonyon kedves barátnőim körberöhögtek, meglátván a cukormáztól egymáshoz ragadt mézeskalácsokat. Sőt, annyira jópofák voltak, hogy az akkor nagyon divatos, bár már abban az időben is bokáig érő szakállal fárasztgató "ronda, de finom" jeligét is ráragasztották életem első szárnypróbálgatásának eredményeire. A kedvemet nem vették el természetesen, bár a sztorihoz az is hozzátartozik, hogy a cukormázzal való irkáláshoz, rajzolásához általában azóta sincsen türelmem - le a kalappal mindenki előtt, akinek van -, így az esetek többségében elhagyom vagy egy-két eredménytelen darab után a maradékba puff csak úgy belemártom a kész kalácskák egyik felét. Persze idegen tollakkal továbbra sem szeretnék ékeskedni, így elárulom, hogy a recept eredetije (kicsit módosítottam a lentiek szerint) egyébként nem saját, hanem a kilencvenes évek végén pár példányszámot megért SZIA magazinból származik. Ha nem ismert a magazin előttetek az nem csoda, ugyanis ezidáig egy kezemen sem tudom megszámolni, hány embernek csillant fel a szeme a cím említésére (nulla). Bár a kitépett oldalak a mai napig megvannak, további infót a forrásmegjelölés érdekében sajnos nem áll módomban elárulni, mert nekem sem áll rendelkezésemre. Mindenesetre telitalálat! 
Hozzávalók:
a tésztához:
30 deka finomliszt
10 deka kristálycukor
10 deka akácméz
5 deka vaj
1 tojás
1 tk szódabikarbóna
1 tk őrölt fahéj
1 tk frissen őrölt szegfűszeg
a cukormázhoz:
10 deka porcukor
1 tojás fehérje
Megolvasztjuk a vajat, éppenhogy megmelegítjük a mézet. A tésztához a porállagú összetevőket (liszt, cukor, szódabikarbóna, fahéj, szegfűszeg) összekeverjük. A porállagú keverékre ráöntjük a mézet, hozzáadjuk a vajat és ráütjük a tojást, majd az egészet összekeverjük. Ha ragadna (márpedig fog), addig gyúrjuk, míg alig marad a kezünkön. Ha a küzdelmet reménytelennek érezzük, kevés liszt plusz hozzáadásával távolítsuk el a ragadványt a kezünkről, formázzunk cipót a tésztából. 
Ha kiszabadultunk a tészta fogságából, fellélegezthetünk. Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius-fokra (légkeveréses). Liszttel szórjuk meg a gyúródeszkát és helyezzük rá a tésztacipót, majd annak is szórjuk meg a tetejét kevés liszttel, illetve a nyújtófát is lisztezzük be (kevés liszt a tenyerünkbe, amivel aztán végigsimítjuk a nyújtófát, hogy mindenhova kerüljön a lisztből). Tetszőleges vastagságúra nyújtsuk ki a tésztát. 
Mi vékonyan szeretjük, így 3-4 miliméter vastagra nyújtom (a sütés során amúgy is megemelkedik kicsit). Attól függően, hogy milyen vastagra nyújtjuk a tésztát, illetve milyen formájú szaggatót használunk 2-4 tepsinyi adag jön ki a fenti mennyiségből. Szaggassuk ki a tésztát tetszőleges formákkal, majd a kekszeket helyezzük kivajazott vagy sütőpapírral fedett sütőlemezre egymástól 1,5-2 centiméter távolságra. 
Azért ez a távolság, mert a kekszek nemcsak megemelkednek, de kicsit szélesebbek is lesznek a sütés folyamán, így hacsak nem amorf, egymással részben egyesült kekszekre vágyunk, javasolt olyan távolságba tenni őket, hogy a terjeszkedő lények ne ragadjanak össze a sütés folyamán. Jó tudni, hogy kevesebb mint tíz perc alatt megsül. Ennek az időtartamnak a kedvezőtlen oldala, hogy ennyi időnk van a következő adag tepsibe szaggatására. Ugyanakkor, hiába vagyunk eszméletlen elfoglaltak a következő tepsi előkészítésével, ne legyünk restek a sütési idő alatt folyamatosan szemmel tartani a sütőben alakuló mézeseket, mert a cél még mindig a finom süti gyártása, nem pedig a nagyüzemi széngyártás. 
Ha még van pár plusz óránk és az idegeink is kisimultak, jöjjön a díszítés. A dekorálás közben jöttem egyébként rá arra, hogyha nem voltunk eddig pihentek, időmilliomosok lévén a rajzolás során tuti azok leszünk. Kisimul a bőr, lelassul a légzés, megnő a koncentráció. Hatásos a kezelés. Szóval a cukormázhoz verjük fel a tojásfehérjét az átszitált porcukorral. Szitálásra azért van szükség, hogy szépen tudjunk írni a cukormázzal, elkerülvén azt, hogy akár egyetlen kristályszemcse is megakasszon minket a szárnyalásban. A cukormázat töltsük tiszta műanyagzacskóba (egy fagyasztó zacskó pont megfelel e nemes célnak), aminek megelőzőleg éppenhogy 1-2 miliméter átmérőjű lyukat vágtunk a sarkába. A kihűlt mézeskalácsokat távolítsuk el a sütőlemezről és kezdődhet az irkálás. A megrajzolt kalácsok még sokáig ragadnak, így jót tesz nekik az egy éjszakán keresztül tartó pihentetés. Amikor a cukormáz is megszáradt már, tegyük fémdobozba, ahol 1-2 nap alatt megpuhul. Ez utóbbit általában nálunk soha senki nem várja ki, így a puhulási idő hosszáról való emlékeim ősrégiek, emiatt lehet, hogy hamarabb puhulna a mézes, ha hagynánk. Jó étvágyat kívánok!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
